Az amerikaiak megválasztották a számukra leginkább megfelelő elnököt úgy tűnik, bár az eredmények még nem hivatalosak. Mint láthatjuk egy olyan országban, ahol a szavazóképes lakosság 3 %-a szilárdan hisz abban, hogy gyíkemberek irányítják a világot, illetve történelmük során néhány igen jelentős népirtást is véghez vittek (elég, ha az indiánokra gondolsz), ott nem meglepő, hogy egy pénzzel bőven, ésszel annál kevésbé megáldott ember is lehet elnök. Donald Trump-nak hívják. Még valóságshow sztár is volt, sőt a Reszkessetek Betörők egyik részében is van egy rövid szerepe. Kíváncsian várom, hogy VV Béla, vagy VV Gizi (powered by szesz, cigi és péz) mikor lesz nálunk köztársasági elnök.

Nos készültem egy közleménnyel, ha Habony "fogalmamsincskiaz" Árpádnak nem lenne ép talonban ötlete.

"Szeretném biztosítani az esetleges Trump győzelem miatt emigráló amerikaiakat, hogy mi Magyarországon szeretettel fogadjuk őket.

Természetesen hozzá kell tennem, hogy nemzeti integritásunk, nemzeti önbecsülésünk és büszkeségünk megőrzése érdekében kizárólag a megfelelő anyagi hátterű, szilárd keresztény szemléletű amerikai álompolgárok befogadásáról lehet csak szó. Ha focizni tud vagy szeret, az előnyt jelent.

A befogadáshoz kérvényt kell benyújtani, melyet egy három tagból álló bizottság bírál el, melynek tagjai Semjén Zsolt, Rogán Antal, mint a bizottság elnöke és póttagként Matolcsy György, utóbbi az esetleges helyszíni ingó- és ingatlan üzletkötések intézése miatt.

Enyhül és nedvesedik a hétvége.

Szerintem ez nagyon jó, mert baromira sokan rá vannak már izgulva, mindkét részről megvan a kémia, szóval jó lesz na, nedvesedjen az a lényeg. Meg enyhüljön, a gyengédség sokat számít.

A dicső hármas a koala, a lajhár és a panda.

Először is képzeljétek magatok elé mindegyiket. Megvan?

Kezdjük a lajhárral, mert talán az annyira nem nyilvánvaló. Sajátos arcberendezkedése miatt mindig vigyorog, mint aki be van lőve. Nagyon nem siet sehova, 400 méter/órával közlekedik, azt meg manapság ki teheti meg? Minek sietne, így is odaér, ahová akar. Ráadásul így azt a helyzetet is megspórolhatja, hogy kergessék. Ki az a hülye, aki elkezd kergetni egy lajhárt? Szóval persze, hogy mosolyog. Fent a fán minden a legnagyobb rendben van, hetente egyszer lejön sz..ni, szóval nem maga alá csinál, ahogy kell, elmegy oda, ahova. Szimpatikus életfilozófia.

A koala kicsit egyszerűbb. Egyrészt a nap legnagyobb részét azzal tölti, amit mindenki kevésnek tart. Alszik. 18 órát is simán, csak enni ébred fel, de szerintem simán tud enni álmában is, egy a fontos, az eukaliptusz levele. Megfogod átteszed egy másikra, ott folytatja, ahol abbahagyta. Minek zavartassa magát, az eukaliptusz, az eukaliptusz, nem mindegy melyik? Nem idegesíti semmi. Állítólag a stressz rövidíti az életet, őt ez a veszély nem fenyegeti, az egyszer biztos.

És akkor ott az örök gyermek, a panda. Persze, hogy állandóan ki akar pusztulni (illetve akar a fenét), amikor egész nap bohóckodik és baromira nem a szexen jár az agya. Pandapornót nézetnek vele és így is 10 az 1-hez az esélye, hogy lesz kedve hozzá, inkább a játék. A stressz nála is kizárt. Minek? Mivel mindennel játszik és rá van bélyegezve, hogy még élni is szerencsétlen, de elbaszottul cuki, megmentik, pedig lehet, hogy nem is akarja.

Hiába, amit ők tudnak, arra mi teljesen képtelenek vagyunk. Pedig mi vagyunk az evolúció csúcsa, a csúcsragadozók, a jövő paleo-ősemberei, az űr pionírjai. Mellette meg az emberek 50-60 %-a valamilyen pszichiátriai kórképpel gyötrődik, szorong, depressziós, függ valamitől, valakitől. 

Ezek meg csak vannak. Hát bassza meg, lófaszt tudnak ezek élni, nem is jutnak semmire!

Bezzeg mi. Azt látjuk minden nap.

Vannak azok a napok, mikor félúton egy kataklizma felé (ha szerencséd van, még időben) rájössz, hogy jobb, ha ma azt az egészséges minimumot nyújtod csak, ami lehetséges, szóval erősen közelít a nullához. Mégpedig azért, mert teljesen mindegy mennyire igyekszel, felhevülten, világmegváltó elszántsággal, a legprimitívebb dolgokat is elrontod.

Teljesen felesleges azon gondolkodni, mit is terveztél a négy napra nyújtott, kizárólag bérrabszolgáknak járó hétvége alatt, hogy majd a három maradék napban a héten ezt, meg azt, meg még amazt és a sallangokat is beszántod, a helyére rakod, kidobod, letisztázod, átszámolod, mert nem fog sikerülni. Sőt, azt fogod kívánni, hogy az összes ilyen terv szűnjön meg létezni és elkezdesz a túlélésért harcolni.

A megmenekülés időpontja úgyis adott, egyszer csak lejár a munkaidőd, nem?

Szóval felesleges harcolni, ez egy természeti törvény. Úgyis rájössz, mikor elrontod a riasztókódot, aztán miután az utolsó pillanatban észreveszed, átesel az első utadba kerülő dobozon, aztán a szék mellé akarsz ülni (nehéz, de nem lehetetlen). Aztán jön a kinyitva hagyott fiókba beleütközés öt perces szünetekkel, pénzérmék rendszeres leejtése, folytathatnám.

Na akkor, egyszeriben megvilágosodás, életbe lép a robotika egyetlen törvénye, becsatlakozol és levagdosod magadról a lángoló fantázia fojtogató béklyóit. Minimál dizájn, motorikus funkciók.

És az a boldogság, mikor beriasztasz, kilépsz az ajtón és semmit nem csesztél el, az egészen a buszmegállóig kitart, mert addigra úgyis eldöntöd, hogy ma már semmi olyanba nem kezdesz, amit el lehet rontani. Szigorúan azért ezt persze nem lehet betartani, de igyekezni kell na. Ez van.

A lelkiismeretfurdalást meg felejtsd el. Holnap is munkanap lesz. 

Nos, volt egy nagyon rövid blog, a Termálsztorik. Meglepő módon sokan olvasták (jobban meglepődtem azon, hogy kik olvasták), így itt lesz folytatása, mikor épp kedvem, vagy időm, vagy témám van. Még olyan is lesz, hogy csak írok bele a vakvilágba. Az a legjobb, nincs feszültség a színvonalra nézve.

Színvonal? Ja, mondjuk az amúgy sem érdekes.

Nos, a három régi posztot importáltam, pillanatnyilag az áll a rendelkezésetekre.

Kellemes napot, majd jövök.