Termálbéli víg napjaim után...

2016. július 16. 08:43 - Mindennapi kenyerünk

Zibcih Grad és a Dengue-láz, na meg a szúnyogok, 70 fokon vegyítve

Van olyan, mikor ücsörögsz a holtidőben és érzed, ahogy hív a természet. Felkerekedsz és pár percig csak a két legfontosabbat használod. Az egyik nem igényel különösebb figyelmet, csak a célra kell irányítani, de addig a másik valahogy mindig elkalandozik. Most éppen egy szaklap cikkén dolgozott (nem írom le a nevét, mert nem fizettek a reklámért, mindegy, ugyanaz, mint a nyalni, kiejtve, angolul, az elején egy plusz b-vel). Ugye próbálják álcázni az ilyen sajtótermékeket, és a végén hasznosnak vélt tanácsok vannak. Most éppen az ragadt meg a fejemben, hogy volt egy szép, illusztrált cikk a hazánkban megtalálható szúnyogokról, persze úgy, hogy illusztráció 80 %, a többi a szöveg. És hogy van nálunk olyan szúnyog is, ami a Dengue-lázat is terjeszti. Na, épp ott tartottam, hogy mekkora fáradtság lehet szegény szúnyognak, hogy megfelelve a cikket jegyző firkász kívánságának, elrepüljön a kórokozóért és itt terjessze. Szerintem csak az utódai (sokadik generáció perszehogy) érnének vissza, szóval tuti el sem indulna. Itt tartottam a gondolatmenetben, mikor meghallottam, hogy kapás van, vendég a páston. Na, indulás.

Odaérve megpillantottam egy rákvörös fiatalembert, kissé zavart mosolyba és egy fecskébe öltözve, amint a kollegina küzd vele. Gyorsan (hasznos!) csekkoltam, hogy a cipzár (most ez így helyes, kedves nyelvtannácik?) a helyén van-e, majd mosolyogva megkérdeztem németül, tudok-e segíteni. Közben megkaptam az információt, hogy a szoláriumot kérdezte, mondták, hogy nincs (közben ehhez egy kissé pánikszerű pillantást is kaptam, hiszen a fiatalembernek nem szoláriumra volt szüksége, hanem egy orvosra, hiszen úgy le volt égve, mint egy grillcsirke), majd a szaunát (kint 35 fok volt, szóval éreztem, hogy baj van), és én ugye csak arra értem oda, hogy elég tört németséggel valami 70 fokot kérdezgetett. Én jóindulatúan arra gondoltam, hogy ez bizony az infraszauna lesz, azt szokás 70 fokra fűteni, de nem.

Na ezután tört el bennem valami. A fiatalemberben már rég, mondom, én kihozom belőled, az tuti. Angolra váltottam, remélve, hogy az jobban megy neki. Igen. Nos, innen eljátszom:

- Hello, tudok neked segíteni?

- Szia, azt olvastam, hogy itt a termálban van 70 fokos termálvíz.

(hűha, érzem, hogy baj van, mert valóban van, de nem úgy, ahogy ő képzeli)

- Kérlek, gyere egy kicsit ide. (mutatom neki a falon a több, mint 40 éves táblát) Igen, van 70 fok körüli víz itt, de ez a termálvíz hőmérséklete, 2000 méter mélyen 74 fokos, ezt egy tartályba felengedik a gépészek és azzal töltik fel a gyógymedencét, aminek 38 fok körüli a hőmérséklete. A 74 fok kicsit sok lenne a vendégeknek.

- Óóóó, elnézést, egy kicsit megzavarodtam a honlapot olvasva, azt hittem van olyan medence, amiben 70 fokos a víz...

- (pánik leráz, mosoly elővesz) Semmi baj, valóban kicsit félreérthető.

- Köszönöm az információt, szép napot!

- Érezd jól magad, neked is szép napot!

Elképzeltem a 70 fokos termálvizes medencét. Azt én elhiszem, hogy minden fürdőtulajdonos szeretné megkopasztani a vendéget, de azt azért kétlem, hogy ezt 70 fokos vízzel gondolták...

(utána végiggondolva a történetet, elképzeltem azt, hogy a petróleumtartalmú 70 fokos vízbe belevágok egy égő fáklyát, aztán futás....el kell adnom ezt az ötletet Hollywoodba...vagy George A. Romero-nak személyesen elküldöm...ha még él...)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://termalbelivignapjaimutan.blog.hu/api/trackback/id/tr4511925039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Termálbéli víg napjaim után...
süti beállítások módosítása