Emlékszem (erre a koncertre pont igen), 2003-ban a már "helyi legenda" Casketgarden egy esztergomi zenekarral lépett fel kis városunkban. Casketékat már ismertük, jók, ésatöbbi, a másikat ők dicsérték, milyen jók. És igen, később, Shockmagazin-os kitérőm során az egyik évértékelőmben, vagy valami hasonló cikkben a kedvenc koncertjeim között említettem azt az estét. 

Az a zenekar az akkor még az első lemeze előtt álló Watch My Dying volt. Már akkor bejött a modern elemekkel vegyített zúzás, de ami igazán tetszett, az Veres Gábor énekes teljesen agyament, kifordult szövegei voltak. Ezekből fogok most szemezgetni. Adalék, hogy anno az általam a mai napig nagyon tisztelt főszerkesztőm sem és még sokan nem értettek/értenek egyet velem, sokan viszont igen. Már abban, hogy zseni a faszi.

Na szépen albumonként, ahogy azt kell.

A 2004-es Klausztrofónia lemez a mai napig az egyik nagy kedvenc, jöjjön is a címadó, ami teljes egészében egyedi és hátborzongató.

 A cím már önmagában remek találmány, idézek is a szövegből, mire utal, igen, a városi lét többek között, ami között vergődik az ember, de végtelenül magányos mégis, pedig ahogy Gábor írja is, az ember csupa lehetőség.

"Levetkőzöm magam
az örvényben, agglomerált hálóban
nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen
nincs mit tennem, csak harapni enged
álom marad, hajszálnyi pillanat"

És a folytatás sem hagy nyugodni.

"nem kell hánynom, boldog is lehetnék
üres mappa, csupa lehetőség

...azaz semmi
korgok csak, mint aki gyöngyökre vár
amin végre látni egy cseppnyi fényt
igazi otthonét
akvárium-kirakatok mélyén"

És itt jön egy spoken word rész, ami koncerten nagyon üt.

"és most fényes szobákról álmodom
ahol lesz párnája a szendergésnek
asztala a vasárnapnak
hagyd, hogy merjem hinni kérlek"

Itt a szöveget (mint sok dalukban) összekapcsolja a következő résszel, ami igazán brutálissá teszi az összképet, hiszen ez egy gyerekkori emlék, és ami igazán ötletes, a végén egyikük kisgyermeke (ne haragudjatok, már nem emlékszem melyiküké, kommentben jöhet) Gábor acsargása mögött mindezt el is énekli.

"kérlek, süss fel nap, fényes nap
a bárányok megfagynak"

A dal záró szövegrészhez nincs mit hozzáfűzni, önmagában is ütős.

"nézd, mintha csak minden egyes nappal
eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó
amit estére rámcsapnak
nincs megfejtés, azt hittem
útközben irattartó-karjaimra tűztem
lejáratlan szerződésként kaptam
észt osztok
én is horgon lógok"

A második lemez sosem volt igazán a kedvencem, de ez nem jelenti azt, hogy nem jó. Adu ász lehetne, ha a Háttal Álmodót venném elő, de, ha jól emlékszem, azt Gábor a stúdióban írta meg, és a párja énekelte fel, meg aztán az érdekességen kívül nem sokat látok benne.

Így aztán itt van a címadó, a Fényérzékeny.

"Nem múlhat nap,
Szükséges bizonyíték nélkül.
És még elfelejtve semmi nincsen
Nyoma van a listák legvégén.
A sorok között is olvashatnék
A lényeg mégsem látható.
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók!"

"Hiába vinném el,
Ha nemlátszik mégsem,
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny..."

A kemény alaptéma mellett itt a refrén nagyon fogós, ami a szöveg összeszedettsége miatt is lehet, nem annyira hullámzó, kesze-kusza, mint eddig.

"Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt..."

Itt a Klausztrofónia lemez a WMD hivatalos oldaláról.

Ez pedig a hivatalos oldalról a Fényérzékeny lemez. 

Egyelőre ennyit, remélem kedvet kaptatok, mert a következő posztban a kedvenc lemezem jön, a vendégszereplős Moebius.

Addig türelem.